Hogyan segítheti a család és a baráti kör a depressziós személyt?

A legfontosabb, amit bárki megtehet egy betegért, hogy pszichiáterhez viszi vagy irányítja, így lehetséges a diagnózis felállítása és a kezelés. A segítség abból is állhat, hogy a betegnek nem engedik a gyógyszer szedését abbahagyni, amíg a tünetek nem csillapodnak (sokszor hetekig) vagy ellenőrzik a gyógyszerszedést.
A következő fontos dolog az érzelmi támogatás. Ez megértést, türelmet és a beteg melegséggel való körülvételét jelenti. Kíséreljünk meg beszélgetni a beteggel és hallgassuk figyelmesen. Ne értékeljük le, amit mond, de próbáljuk megmutatni neki a valóságot, erősítsük benne a reményt. Ne becsüljük le az öngyilkosságra vonatkozó célzásokat, mindig értesítsük ezekről a pszichiátert. Biztassuk a beteget, hogy járjon el otthonról, vigyük sétálni, moziba vagy biztassuk másfajta tevékenységre. Ha visszautasít, próbáljunk meg gyengéden kitartani szándékunk mellett. Kerüljük az ilyen kifejezések használatát: „szedd össze magad”, „meg kell csinálnod” vagy „tenned kell valamit”. Biztassuk olyan tevékenységekre, amelyeket korábban szeretett, mint pl. hobbi, sport, mozi, színház, zene. Ne kényszerítsük a depressziós beteget túl gyorsan túl sok tevékenységre. A depressziós betegeknek szükségük van a változásra és a társaságra, de a túl sok kihívás csak megerősíti bennük az elégtelenség érzését. Ne vádoljuk a depressziós személyt betegség színlelésével vagy lustasággal, és ne várjuk el tőle, hogy segítség nélkül kilábaljon a depresszióból. A legtöbb beteg – ha megkapja a megfelelő gyógyszeres kezelést – meggyógyul. Gondoljunk erre, és erősítsük a betegben a hitet, hogy idővel és segítséggel jobban lesz és felgyógyul.