| 
 Vers  2005.03.27. 12:27  Távoli táj, oly megnyugtató. Szép ideál, elvarázsoló. Vitorlát fel! Készen a kis hajó. Jó széllel száll, s a föld elhagyható.   Zöld hullámokon a tengereken. Átutazunk a végtelenen. A csillagokig itt elér a kéz. Örök boldogsáûg hív, így nem lesz nehéz.   Vihar, ha kél nem félünk sosem. Vezet csillag sugár át a rengetegen., S ha eltévedünk, hajónk bár merre jár, Lelkünk szól, s lecsendesül a tengerár.   Áruló fény a két szemeden. Szíved titkaiban olvas szívem. Nincs már sötét se félelem.   Igaz, hû szerelem int kedevesen.   A hajnal közelg s az éjjeli út, Lassan végéhez ér, hajónk befut. Fényes aranyfonál volt mindig velünk. Tiszta, szép és igaz, hová megérkezünk.   Ím a fénykikötõ, itt horgonyt vetünk. Élõ ferrásvízbõl, egy kortyot merünk. Édes szülõhazánk többé nem hagyunk. Újra együtt vagyunk, végre itthon vagyunk.   Távoli táj, oly megnyugtató. Közel került, már látjuk: való. Mindent, mi fájt hátrahagyhatunk. Szeretõ kar várja kitárt karunk. |