Vers
2005.03.27. 12:27
Távoli táj, oly megnyugtató.
Szép ideál, elvarázsoló.
Vitorlát fel! Készen a kis hajó.
Jó széllel száll, s a föld elhagyható.
Zöld hullámokon a tengereken.
Átutazunk a végtelenen.
A csillagokig itt elér a kéz.
Örök boldogsáûg hív, így nem lesz nehéz.
Vihar, ha kél nem félünk sosem.
Vezet csillag sugár át a rengetegen.,
S ha eltévedünk, hajónk bár merre jár,
Lelkünk szól, s lecsendesül a tengerár.
Áruló fény a két szemeden.
Szíved titkaiban olvas szívem.
Nincs már sötét se félelem.
Igaz, hû szerelem int kedevesen.
A hajnal közelg s az éjjeli út,
Lassan végéhez ér, hajónk befut.
Fényes aranyfonál volt mindig velünk.
Tiszta, szép és igaz, hová megérkezünk.
Ím a fénykikötõ, itt horgonyt vetünk.
Élõ ferrásvízbõl, egy kortyot merünk.
Édes szülõhazánk többé nem hagyunk.
Újra együtt vagyunk, végre itthon vagyunk.
Távoli táj, oly megnyugtató.
Közel került, már látjuk: való.
Mindent, mi fájt hátrahagyhatunk.
Szeretõ kar várja kitárt karunk.
|